Gyémánt Erő

A gyémántszilárdság két kulcsfontosságú mérőszámból áll: a statikus nyomószilárdságból és az ütőszilárdságból.

1. Alapmutatók

Statikus nyomószilárdság: Az a terhelés (Newtonban mérve), amelynél egyetlen szintetikus gyémánt vagy CBN szemcse statikus nyomás alatt eltörik.

Ütésállóság: A mai gyémántok minőségi osztályozásának elsődleges paramétere. Ez a meghatározott hatásviszonyok mellett 50%-os töretlen arányhoz szükséges behatások számát jelenti. Két gyakori érték szerepel:TI (szívóssági index)szobahőmérsékleten mérve, ésTTI (hőállósági index)​ 15 -perces, 1100 fokos tiszta argonban végzett hőkezelés után mérve. A harmadik változat, a 15 perces, 900 fokos kezelés után tesztelt hőütésállóság (szinterelési hőmérsékleteket szimulálva, tiszta argonban is), jobban tükrözi a valós alkalmazási teljesítményt.

 

2. Az ütésállóság teljesítménykorrelációi

• A nagyobb ütésállóság jobb általános gyémántminőséget, nagyobb nyomószilárdságot, valamint kiváló hő- és ütésállóságot jelent. A mágneses zárványokat tartalmazó gyémántok megtarthatják az elfogadható nyomószilárdságot, de mindig alacsonyabb ütésállóságot és gyenge termikus stabilitást mutatnak.
• Az azonos minőségű gyémántok esetében a finomabb szemcseméret nagyobb ütésállóságot eredményez; az azonos szemcseméretű gyémántok esetében a magasabb minőségek nagyobb ütésállóságot biztosítanak. Figyelemre méltó, hogy az ütésállósági értékek nem hasonlíthatók össze a különböző részecskeméretek vagy -osztályok között.

 

3. Kiegészítő értékelés a durva-minőségű gyémántokhoz

A 35/40 mesh-nél durvább -minőségű gyémántok esetében a szomszédos minőségek közötti ütésállóság különbsége elhanyagolható. Ezekben az esetekben a statikus nyomószilárdságot és a termikus stabilitást a minőségi megkülönböztetés kiegészítő kritériumaként kell használni.